World Invasion: Battle Los Angeles kritika

Sorry, this entry is only available in Magyar. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Ma sikeresen eljutottam a Battle: Los Angeles szinkronos vetítésére, és hát ismét vegyes érzésekkel jöttem ki a teremből. Jelen pillanatban 6,5 ponton áll az imdb-n amit azt hiszem meg is érdemelt, de többet semmiképp. Nah de nagyon előreszaladtam.
Gyengébb spoilerekkel folytatom, de aki látta a film trailer-ét, nem fog sok újdonságot találni…

Az alapszituáció elég egyértelmű: az USA-t (és véletlenül a világ többi részét is) megtámadták az idegenek. Tárgyalásról szó se lehet, elég egyértelműen megmutatják, ők ide kiirtani jöttek minket, kedvenc sárgolyónk lesz az új gyarmatuk.
A nyitójelenetben kapásból látjuk, hogy egy halom Sea Knight helikopter próbálja eljuttatni a csapatokat a támaszpontra, majd kapásból jön a 24 órával korábban felirat, és bemutatják Főhőseinket. És itt a hősök mind nagybetű, mert nem semmi csatákba keverednek, ugyanakkor bőséggel hullanak is. Talán a film egyik legnagyobb pozitívuma közé sorolható a főszereplő törzsőrmester (Aaron Eckhart) és osztaga. Viszonylag komolyabb hátteret kapott (már persze egy ilyen filmhez képest) majdnem mindenki a csapatból, elég kedvelhető karakterek lettek. A másik pozitívumnak talán azt tartom, ahogy bemutatták a modern hadviselés és az amerikai haditengerészet hogyan is “dolgozik”. A készítők nem aprózták el, és elég komoly arzenált bemutattak, a fegyverektől kezdve, a járműveken át, a csapásmérésig. Néha már ijesztő milyen hatékonyan is tud az emberiség pusztítani, ha kell. Egyértelmű, hogy a készítők célja volt, hogy a csaták eléggé autentikusak legyenek, ugyanakkor voltak azért bakik is bőven.

És most a negatívumok:
Először is az idegeneken. Nem is a kidolgozottságukkal, vagy a technológiájukkal van nagy gond, azokkal nem volt gond (bár volt egy kis Independence Day feelingje). Semmi varázsolgatás nem volt, vassal támadtak, de abból elég komollyal. Inkább ott volt a gond, hogy a film első fele arról szólt, hogy tárakat kell beléjük engedni, hogy veszteg maradjanak, ám a végére, már a 9mm-es oldalfegyverből is elég két golyó, és végük? Igen szőrszálhasogatás, de a realisztikusságot rendesen földhöz vágja. A másik pofon (és ez az előzőnél jóval nagyobb, főleg egy filmnél), hogy a történet 0. Nem lövök le vele semmit, ha leírom, hogy az osztagot pár a védelmi vonalak mögött maradt civilért küldik be, majd az egész további filmben menekülnek az életükért, és persze közben azért rendesen ölik az ellent. Egyszerű, mint a bot, kliséhegyek, a szokásos hollywoodi mese. Valahogy az ember azt várná a film végén, hogy na, akkor megvolt a felvezetés, jöhet a java. Ehelyett jön a stáblista. Az egész filmet egy nagyköltségvetésű sorozat mondjuk kétórás pilotjának el lehetne adni, és valószínű jó nézettséget produkálna, ha maradna ez a szint. De így az ezüst vászonra ez kevés…