World Invasion: Battle Los Angeles kritika

Ma sikeresen eljutottam a Battle: Los Angeles szinkronos vetítésére, és hát ismét vegyes érzésekkel jöttem ki a teremből. Jelen pillanatban 6,5 ponton áll az imdb-n amit azt hiszem meg is érdemelt, de többet semmiképp. Nah de nagyon előreszaladtam.
Gyengébb spoilerekkel folytatom, de aki látta a film trailer-ét, nem fog sok újdonságot találni…

Az alapszituáció elég egyértelmű: az USA-t (és véletlenül a világ többi részét is) megtámadták az idegenek. Tárgyalásról szó se lehet, elég egyértelműen megmutatják, ők ide kiirtani jöttek minket, kedvenc sárgolyónk lesz az új gyarmatuk.
A nyitójelenetben kapásból látjuk, hogy egy halom Sea Knight helikopter próbálja eljuttatni a csapatokat a támaszpontra, majd kapásból jön a 24 órával korábban felirat, és bemutatják Főhőseinket. És itt a hősök mind nagybetű, mert nem semmi csatákba keverednek, ugyanakkor bőséggel hullanak is. Talán a film egyik legnagyobb pozitívuma közé sorolható a főszereplő törzsőrmester (Aaron Eckhart) és osztaga. Viszonylag komolyabb hátteret kapott (már persze egy ilyen filmhez képest) majdnem mindenki a csapatból, elég kedvelhető karakterek lettek. A másik pozitívumnak talán azt tartom, ahogy bemutatták a modern hadviselés és az amerikai haditengerészet hogyan is „dolgozik”. A készítők nem aprózták el, és elég komoly arzenált bemutattak, a fegyverektől kezdve, a járműveken át, a csapásmérésig. Néha már ijesztő milyen hatékonyan is tud az emberiség pusztítani, ha kell. Egyértelmű, hogy a készítők célja volt, hogy a csaták eléggé autentikusak legyenek, ugyanakkor voltak azért bakik is bőven.

És most a negatívumok:
Először is az idegeneken. Nem is a kidolgozottságukkal, vagy a technológiájukkal van nagy gond, azokkal nem volt gond (bár volt egy kis Independence Day feelingje). Semmi varázsolgatás nem volt, vassal támadtak, de abból elég komollyal. Inkább ott volt a gond, hogy a film első fele arról szólt, hogy tárakat kell beléjük engedni, hogy veszteg maradjanak, ám a végére, már a 9mm-es oldalfegyverből is elég két golyó, és végük? Igen szőrszálhasogatás, de a realisztikusságot rendesen földhöz vágja. A másik pofon (és ez az előzőnél jóval nagyobb, főleg egy filmnél), hogy a történet 0. Nem lövök le vele semmit, ha leírom, hogy az osztagot pár a védelmi vonalak mögött maradt civilért küldik be, majd az egész további filmben menekülnek az életükért, és persze közben azért rendesen ölik az ellent. Egyszerű, mint a bot, kliséhegyek, a szokásos hollywoodi mese. Valahogy az ember azt várná a film végén, hogy na, akkor megvolt a felvezetés, jöhet a java. Ehelyett jön a stáblista. Az egész filmet egy nagyköltségvetésű sorozat mondjuk kétórás pilotjának el lehetne adni, és valószínű jó nézettséget produkálna, ha maradna ez a szint. De így az ezüst vászonra ez kevés…